királyi várbirtok: a középkori királyi birtok egyik fajtája. - I. (Szt) István kir. (997-1038) hozta létre a kir. várak eltartására a levert nemzetségek birtokaiból. A ~ a →királyi vármegye ter-ének egy részére terjedt ki, és elkülönült az udvarispánságok rendszerébe tartozó kir. udvarbirtoktól, az egyh. birtokoktól s a megmaradt nemzetségi birtokoktól. A ~on a termelő munkát a várnép (várszolgák, castrenses) végezte, melyet tizedekbe és századokba (decurionatus, centurionatus) szerveztek. A ~ból kapták szolgálati birtokukat a (más birtokokkal is rendelkező) →várjobbágyok. A ~ból befolyó jövedelmek 1/3-a a →várispánt, 2/3-a a kir-t illette. A várnép a ~on végzett munkájával tartotta el az ispánt s a vm. hadakozó népelemeit. A ~ok eladományozása a 13. sz. elején kezdődött, nagyobb részük nagybirtokosok kezére került. II. András (1205-35) és IV. Béla (1235-70) sikertelen kísérleteket tettek az eladományozott ~ok visszaszerzésére. I. Károly Róbert (1308-42) idején új típusú, a korábbinál kisebb területű ~ok jöttek létre, melyeknek már nem volt államigazg. feladatuk, hanem egy-egy kir. várat kellett eltartaniuk, vez-jüket ált. →várnagynak (castellanus) nevezték. A 15. sz: a megmaradt ~ok egy része magánföldesurak kezébe került, a megmaradtak összeolvadtak az udvari birtokokkal, és kir. uradalmakká alakultak, melyek közp-jában továbbra is várak álltak. B.A.

Századok 1982. (Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulm-ok az Anjou-kirság kormányzati rendszeréről.) - Györffy 1983:652. - Kristó 1988.